„S ha szorgalmasan tovább folytatjuk európaizálódásunkat, idővel talán - ha közben bele nem pusztulunk - még talán azt is megérhetjük, hogy a Nyugat szeretettel fogad keblére, elismer tiszteletbeli árjának, s besorol bennünket mindjárt a szlávok utáni rangsorba...
Még szomorúbb, hogy amíg a mi tudósaink ... a hiábavalóságokkal foglalkoznak, addig a területeinket hazugságaikkal birtokukba vevő tudományos tételekkel árasztották el a művelt Nyugatot - amelynek műveltségére jellemző, hogy ezeket minden további nélkül el is fogadták - hiszen ezek is az árja dicsőséget tanúsították! ...
Az ún. dákó-román elmélet nemcsak hogy minden idők egyik legnagyobb tudományos szélhámossága, de a gyakorlati jelentősége az, hogy még napjainkban is egyike az oláh-román imperializmus leghatékonyabb ütőkártyáinak. A Nyugat általános tájékozottságának, jobban mondva műveletlenségéből fakadó közönyének ez a valótlanságok, sőt, szándékos hazugságok gyűjteménye, még ma is szentírás...
N. Iorga (1871-1940) professzor úr legnagyobb műve... a román történelem megalkotása, mert horribile dictu, addig az sem volt! Történeti munkásságát kiegészíti a bizánci és török történelem megírása - még szerencse, hogy a magyar történelmet átengedte Hómannak. Még egy jellegzetességet kell megemlítenünk Iorga professzor úr munkásságát illetőleg: műveit zömmel németül és franciául írta - tehát eleve külföldi használatra! ...
Az ostobaság viszont a történelem-tanításban - különösen, ha ez egy totalitárius államhatalomnak ad fegyvert a kezébe saját, együttélő népeinek a kisemmizésére - bűnnek, sőt gonosztettnek számít”...
