"A csendőrtiszt kezébe vette a vedlett papírt. Belenézett, aztán újra az Óriásra emelte szemét: - Ön magyar emigráns? - Yes, Sir. - És azt állítja, meggyilkolt egy vadászt? - Yes, Sir. - Nem értem. Hol? - Az erdőben. - Hogyan került ön az erdőbe? Az Óriás kínlódva keresgélte a szavakat, s percekbe került, amíg annyi szót össze tudott szedni, hogy megmagyarázhatta a csendőrnek: ő a Társaság fakitermelő telepén dolgozott, és megszökött onnan. Már nyolcadik napja vándorolt az erdőben, amikor összetalálkozot azzal a vadásszal. A vadász vissza akarta vinni a telepre, mire ő leütötte. Nem akarta megölni, de az ütés nagyobbra sikerült, mint akarta, s a vadász meghalt. - Hány napja ennek? - csóválta a fejét a csendőr. - Legalább hat. - Érthetetlen.." 1956 novemberében a soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat. Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket. Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk kanadai farmjára menekülhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, mondja el a drámai fordulatokban gazdag regény.
