Szilvási új regénye voltaképpen két napló, két tizenhét éves diák - Attila és Tamara - naplója. Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén 1975 nyarán vetnek papírra mindketten, önkéntelenül - s ezért őszintén - vallva arról, milyenek a szemükben a világ, a szűkebb társadalom, amely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondásra kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik meg és értetik meg magukat gyermekeikkel, kamaszok, akik nehezen vagy sehogy sem értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak ebben a történetben, amelyeken akár a "saját életükből" is származhattak volna ezekre a lapokra. Rezonanciát - egymáshoz tartozást - kereső már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki sem bomló szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés - "Mi lesz velünk?" - már nemcsak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti.
