Simon Sándort a szuperszónikus vadászrepülőt az olvasó már ismeri a szerző "Albérlet a Síp utcában", "Ködlámpa" és "Születésnap júniusban" című regényeiből. Két évtizedes repülő pályafutás, kemény önfegyelemmel kidolgozott számtalan siker után kell Simon őrnagynak rádöbbennie hogy tüdejét tbc támadta meg. A gyógyítás egyetlen lehetséges módja a műtét, ami azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy soha többé nem repülhet, pedig neki a repülés nem egyszerűen mestersége, nem is csak hivatást jelentett, hanem életformája, szenvedélye, önmaga kifejezésének formája volt. A rendkivüli szituáció, mint minden emberben, Simon őrnagyban is előhívja a számvetés igényét. Felidézve repülőmúltjának legszebb és legmegrendítőbb pillanatati, szinte egész életét újraéli, s ráébred mennyire nem volt és nincs számára más, ami a világhoz kötné. Reménytelennek, kilátástalannak érzi a jövőt. E veszedelmes válságon barátai igyekeznek átsegíteni, de az ő cselekvő szeretetük, leleményes, makacs segítőkészségük, az évtizedek alatt összeforrt közösség természetes szolidaritása sem lenne talán elég ehhez, ha nem szólna bele váratlanul egy szinte ajándékba kapott szerelem..
