Remélem minden alföldi lokálpatrióta, könyvet és néprajzot szerető ember könyvespolcán ott sorakoznak majd a most útjára induló Alföld könyvek sorozat kötetei, amelyet azzal a céllal hívtunk létre, hogy a magyarság történetében, kultúrájában, életében mindig központi szerepet betöltő Nagy Magyar Alföld szülötteinek, lakóinak szellemi hagyatékát minél több emberrel megismertessük és minél szélesebb körben terjesszük a Kárpát-medencében.
Nem csak a régi elődök munkáságának bemutatása a cél, hanem szándékaink között szerepel olyan munkákat is megjelentetni, amelyek valamilyen formában hiánypótlóak. Elsősorban a magyarság kollektív tudatának elfelejtett rétegeit igyekszünk feltárni és bemutatni minél szélesebb közönségnek. Ezért a hagyományok, a hagyományos életmódok bemutatása, megismertetése alapvető céljaink közé tartozik. Ennek folyamányaként azt is feladatunknak tartjuk, hogy életmódunkat, gondolkodásunkat környezetbaráttá, környezetkímélővé formáljuk. Ebben a törekvésünkben szívesen nyúlunk elődeink tudásához, munkáihoz. Nem utolsó sorban tiszteletünket is szeretnénk leróni előttük. Azt a tiszteletet, amely mára már elhalványulni látszik, sok esetben elkopott. Az igaz, hogy ezek a szerzők már rég nincsenek közöttünk, de munkásságukkal kiérdemelték azt, hogy ne feledjük el őket.
Őszintén örülök, hogy az olvasó kezébe adhatom e könyvet nem kevés viszontagság után. Bár a cikkeket és tanulmányokat nem én vetettem papírra, hanem a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum egykori igazgatója a "három föld tudósa" Szűcs Sándor, mégis sajátomnak érzem e könyvet. A kötetben megjelenő írások egy része újságírói munkásságát tárja elénk. Azokat a cikkeket, amelyeket az Új Úton nevű lapba írt heti rendszerességel, "Egy néprajzos noteszéből" sorozatcím alatt. Később ezeket a munkákat kissé átdolgozva jelentette meg első nagysikerű könvében a Pusztai krónikában. Néhány írását közöljük a Pusztai szabadok című kötetéből. Ezek mellett kis füzetkékben, folyóiratokban, napilapokban elszórtan megjelent munkáiból teszünk közzé egy válogatást. És végül olyan írásokkal is találkozhatunk, amelyek most jelennek meg nyomtatásban első alkalommal. Ezek a munkái úgygondolom teljesebbé és árnyaltabbá teszik a Szűcs Sándorról kialakult képet, aki így vall munkájáról: "Az általam kutatott terület számomra nem terep volt, ahová ki kellett szállnom, hanem szülőföld, ahol éltem és élek. Már korán feltettem magamban, hogy nem csupán a néprajztudomány számára hordok össze anyagot, hanem ezeknek egy részét cikkekben, könyvekben feldolgozva vissza is adom azok utódainak, akiktől szereztem: a népnek. Olyan elgondolásból, céllal, hogy kallódó időből, korból kieső hagyományai igaz értelmének, értékének megismeréséhez ezáltal is közelebb jusson."
Szűcs Sándor bevallása szerint néprajzot akart teremteni, magyar néprajzot, népszerű néprajzot. Úgy gondolom sikerült.
Végül itt szeretnék köszönetet mondani dr. Nagy Molnár Miklósnak a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatójának és Aszalós Sándornak önzetlen segítségükért.
