1956-ban porig égett a Magyar Természettudományi Múzeum egyik büszkesége, az Afrika-kiállítás. A veszteség akkor szinte pótolhatatlannak látszott. Ám a múzeum "gazdái" nem nyugodtak bele, és elhatározták, hogy a legcélravezetőbb módon, magyar expedíció szervezésével segítenek a bajon. Ezzel az expedícióval utazott első ízben Afrikába dr. Szunyoghy János kandidátus, a Természettudományi Múzeum emlős gyűjteményének vezetője. Akiknek élethivatásává lett a természet titkainak kutatása, hamar megtalálják egymást mindenütt. A távoli kontinensen kialakultak azok a barátságok, melyekből végül is létrejött a második afrikai utazásra szóló meghívás. A második - egyéves - gyűjtő- és tanulmányút Kelet-Afrika legszebb, európai ember által ritkán járt tájaira vezetett, kis- és nagyvadban gazdag vadonságokba, nemzeti parkokba, a Meru lejtőire, a mászai és a mangati törzs falvaiba, wandorobbók tanyájára. A tudós egy évig dolgozott ebben a csodálatos "laboratóriumban", tízezrével gyűjtötte a bogarakat, lepkéket, figyelte a hatalmas termeszvárak életét, óriáskígyót fogott, és utánajárt az óriáskígyókról keringő legendáknak, megkereste az elefánt apró, távoli rokonát, a szirtiborzot, a flamingók tanyáját, részt vett elefánt- és kafferbivaly-vadászaton és nem kevésbé izgalmas és veszélyes fényképező szafárikon, ahol a vadat a lencse "lőtávolságára" kell megközelíteni. A hatalmas munkáról a begyűjtött értékes tudományos anyag, 2500-nál több fényképfelvétel, no és ez az útibeszámoló tanúskodik, melyet most átnyújtunk az Útikalandok olvasóinak. A többiről szóljon maga a könyv...
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
