Szakállas Ábel, Tamási Áron feledhetetlen s méltán egyik legnépszerűbb regényfigurája, tizenhat éves korában a havasok közé kerül erdőpásztornak, s a havasi erdők elemien szép s elemien embertelen világában, ahol a társadalmi törvények barbár elvadultsággal érvényesülnek, fenyegetetten és már-már végzetesen bekerítve, folyton megújuló izgalmak és veszélyek között, egyszál magában kell helytállnia. Tamási ifjú emberét a természetes okosság, a számonkérőket és a rablókat egyaránt kijátszó leleményesség, a kiolthatatlanul sugárzó és szikrázó életöröm és a helytállás megrendítően szép s megtörhetetlenül makacs szándéka védi meg a külvilág félelmetes, megsemmisítéssel fenyegető hatalmától.
Az Ábel a rengetegben a 20. század magyar irodalmának nagyszerű, a maga nemében páratlan alkotása, melyben az emberi fantázia ősi és naiv pikareszkje: a népmese teremtődik újra, a költészet ősi, tehát örökké korszerű eszközeivel - s a remekművek szintjén.
