Az Ábel a rengetegben, Ábel az országban és Ábel Amerikában első megjelenésük óta, aminek most már több mint negyven esztendeje, a legnépszerűbb és legolvasottabb magyar könyvek közé tartoznak. A három regény közös hősének, Szakállas Ábelnek emberi története és kalandozása a rengetegben, majd a városban és a nagyvilágban feledhetetlen varázst áraszt magából az élet lényegét átérző egyszerűségével s azzal az éles, tiszta fénnyel, amellyel a dolgokat és történéseket természetes szépségükben, érdemességükben mutatja be, mint minden igazi klasszikus alkotás. Tamási Áron ebben a trilógiában a székely szegénység mindennapjainak klasszikus elbeszélőjévé növekedett. Ábel néphős, s mint Féja Géza szép Tamási-tanulmánya megjegyzi, ő az első néphőseink sorában, aki az élet egyre szélesebb mezőire kerül: a faluból a rengetegbe, onnét az országba, majd a világba: Ő fejezi ki elsőnek, hogy nagy távlatok kora következik, és mindannyiunknak szembe kell néznie az Egésszel. Három köteten keresztül figyeli Tamási Áron, vajon miként bírja a magára hagyott, elesett nép ezt a próbát. A válasz biztató és felemelő: a nép megbirkózik a kor követelte feladatokkal. Ábel, legderűsebb néphősünk, emberségének csorbulása nélkül állja a megpróbáltatásokat, fogyhatatlan belső derűjével győz, ebből táplálkozik, ezt adja kenyérnek,
