A bolsevizmus 1919-es rémuralma felkészületlenül érte a magyar polgári réteget, ráadásul az még évekkel később is az átélt sokk hatása alatt próbálta értelmezni és megmagyarázni az elképzelhetetlent. A proletárdiktatúrát követően azonnal elkezdtek megjelenni azok a könyvek, cikkek, amelyek keresték az okokat és igyekeztek felfedni az események mozgatórugóinak hátterét, azzal a szándékkal, hogy soha többet ne ismétlődhessen meg az a borzalom, ami akkor megtörtént. Akkor még nem is sejtették, hogy 1918 és 1919 véres valósága csak az előszobája annak a pokolnak, amely 1945 után következett.
Ebbe az okokat és a terror időszakának lefolyását kutató és elemző könyvek sorába illeszkedik bele Tápay-Szabó László 1919-ben (!) megjelent A bolsevizmus Magyarországon című könyve, mely joggal vívta ki a keresztény polgári sajtó elismerését is.
Ez alapján is láthatjuk, nem meglepetés, hogy 1945-ben Tápay-Szabó László könyve is a betiltott és elkobzott művek tárát gazdagította és mindmáig úgy tűnt, a kommunista diktatúra cenzúrája sikeresen kiradírozta a magyar történelemből. A mű 1919-es kiadása után 2022-ben jelenik meg újra.
-----------------------------------
Tápay-Szabó László (1877-1941) újságíró, író. A Szegedi Híradó és a Budapesti Hírlap (1893), a Szegedi Hírlap (1894), majd a budapesti Hazánk munkatársa, a nagyváradi Tiszántúl felelős szerkesztője (1896-1898), az Arad és Vidéke, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap (1898-1901), majd a Budapesti Hírlap és az Esti Újság munkatársa és Az Est segédszerkesztője (1901-től).
1918-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára, az Új Nemzedék c. lap főszerkesztője (1919-1923). 1923-tól az USA Columbia Egyetemén a magyar nyelv és irodalom tanára. Hazatérése után a Pesti Napló, majd az Újság munkatársa, 1930-tól a szegedi tudományegyetem tanára.