Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) regényíró és elbeszélő, a nagy Nyugat-nemzedék legendás alakja; regényeit Ady Endre, elbeszélő művészetét Móricz Zsigmond méltatta annak idején. "A háború nem fontos - írta a Nyugatban Ady Endre a Viszontlátásra drága (1916) című regényéről, amely először ábrázolta hitelesen és nagy művészettel az első világháború embersorsokkal labdázó forgatagát-, ... egy élet fontos, egy sors, egy logikus vagy logikátlan vég, egy történet vagy a történetté mállott líra fontos... ez a »föl a fejjel«, ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép." Móricz Zsigmond pedig azzal jellemezte írói varázsát, hogy "valami teljes bűbájjal visz be emberei közé", s hogy "alakjainak éltető eleme a legmélyebb fizikai nyomor, amelyben, mint a halak a vízben, vidáman vagy mérgesen, de mindig otthoniasan fickándoznak". Az irodalomban alig van rá példa, hogy egy író alakja és élete olyan mértékben összeolvadjon a köztudatban írói világával, mint ahogy ez Tersánszkyval és páratlanul népszerű regénysorozatának a hősével: Kakuk Marcival történt, "a pici polgárral... akinek a szíve sosem romlottabb a másokénál, csak mintha eleve csavargónak lett volna teremtve a Magasságostól... s úgy él, egyik napról a másikra, mint a piac verebei". Tersánszky másik írói alapélménye: "a rendesen tisztálkodó társadalom", jellemezte őt Illés Endre, "ez a fojtó, levegőtlen üvegkalicka." De a polgári rend és képmutatás nem tudta betörni Tersánszkyt: egész életét a tisztes nyomor határvidékén élte, de mindig megmentette a legfontosabbat: az élet szeretetét.
