Az i. e. 5. századi görög történelem két legnagyobb sorsfordulója: a görög-perzsa háborúkban (500-449) Szalamisz mellett a perzsákon aratott döntő győzelem, valamint az Athén és Spárta között ezután kitört peloponnészoszi háborúban (431-404) az Aigiszpotamoi mellett lezajlott s az athéniak teljes vereségét jelentő ütközet nemcsak a görögség jövőjét határozta meg, hanem hatással volt az egész európai történelem és kultúra további alakulására is.
Mindkét háborúnak megvolt a maga történetírója. Hérodotosz, "a történetírás atyja" azt mesélte el művében, hogyan "győzte le a perzsa tél hadát a görög tavasz". Arra a kérdésre pedig, hogy mi történt Szalamisz és Aigiszpotamoi között, miként fordultak a görögség erői egymás ellen, hogyan szenvedhetett a perzsa háborúk terhét szinte egymaga viselő roppant athéni nagyhatalom végzetes vereséget, amelyet már soha többé nem tudott kiheverni, Thuküdidész keresett magyarázatot művében.
Thuküdidész a történelmet elsősorban emberi történetnek látta, amelyet lehetőségei alapján, a lét törvényszerűségei jegyében maga az ember alakít. Egyetlen háború történetében az egyetemes törvényszerűségeket kereste és mutatta meg, s próbálta megrajzolni a hatalom, a jog, a szabadság és a sorsformáló tevékenység lehetőségeit és korlátait. S bár a görög aranykort romba döntő testvérharc történetét írta meg, azt, hogy hogyan vált múlttá az emberi történelem és kultúra addigi legnagyszerűbb s főként Athén nevével jelzett pillanata, hitt benne, hogy az ember által alkotott igazi értékek, habár mulandó személyekhez, korokhoz, közösségekhez vannak is kötve, maradandó értékként épülnek be az emberi létbe.
