"Egy világháború - Egy kommunista diktatúra - Egy forradalom - Egy kosárlabdacsapat". Így summázza ennek a rendkívül szellemes és szomorú könyvnek a lényegét az angol kiadás borítója. És az angol olvasó számára megmagyarázza azt is, mit jelent az a magyar mondás: "a bányászbéka segge alatt".
Az már magából a regényből derül ki, miért oly találó ez a kifejezés az 1944 decemberétől 1956 novemberéig terjedő magyar időkre egyvégtében. Ostromtól ostromig: s közben tizenkét esztendőre beszorulva egy levegőtlen s egyre kommunistább országba. Ahonnét a főhős, a kosárlabdás Fischer Gyuri még annak árán is szívesen kiszabadulna, hogy utcaseprő lesz Londonban. Vagy Clevelandben akár. Addig is azonban csapattársaival együtt rájön, hogy az elnyomást, a fantáziátlanságot, az egyöntetű szürkeséget csak derűvel, csak komolytalansággal lehet elviselni. Így aztán nagyokat röhögnek a németeken, az oroszokon, szomszédainkon - és önmagunkon. Ha meccsre utaznak, az állomásokon a pucér feneküket mutatják a peronnak... Szemtanúi lesznek egy mérkőzésnek, amelynek tétje: asztal alá tudja-e enni a jezsuita páter a vidéki párttitkárt...
Kínlódás, kamaszszerelem, besúgások, munkakerülések, aztán 1956 októbere és novembere: halál, széthullás, menekülés.
