Miféle útikönyv ez? S tényleg az-e? Hiszen csak egy 16. századi térkép van benne, nincs benne jó vendéglők listája, s bizony fénykép sem.
Mert csak egy bizonyos értelemben beszél a Spanyolország északi részén végighúzódó majd 800 kilométeres útról, amelyet több száz éve emberek milliói tesznek meg, hogy elérjenek a középkor óta az európai zarándokhelyek leghíresebbjéhez, Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához.
Tolvaly Ferenc főhőse a pénzfitogtató, pökhendi luxus-szórakozások után, egy súlyos balesetből felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e gyalogszerrel megjárni a Santiago de Compostelába vezető utat és ott újra találkozni egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A Bibliát kevéssé ismerő, hitetlen ember számára ez a testi tortúra látomásos, egyben megvilágosító belső úttá válik a gyerekkora után már majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerűbb világot visszatanuló férfi nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S mivel a középkor óta a Camino állomásait jelentő falucskák, kisvárosok képe szinte alig változott, számos legenda, történet elevenedik meg a napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt, egy inkvizíciótól megcsömörlött 16. századi pap leírásai nyomán, helyenként szürreális elegyet alkotva az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabkáival. Egyedül az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítően összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom, a nehézségek megértéséhez.
Az író a valóságban is megtette ezt az utat, s filmesként is megörökítette. Amit azonban most olvasunk, az vérbeli regény, a megtalált nyugalomhoz és szabadsághoz elvezető lelki útról, arról a titokról, amelytől a kor embere oly távol szakadt.
