A néhány éve az érdeklődés fókuszába került erdélyi szombatosság világába, a 17. századba vezet minket a kisregény. Két főhőse van, az egyik az európai kultúra egyik legnagyobb alakja, a humanista műveltség egyik betetőzője, az úttörő természettudomány képviselője, a szombatosság elméletének megalapítója, Péchi Simon, aki céljai érdekében, élete végén feladja saját maga alapította hitét - s az áldozat nem hozza meg az óhajtott eredményt. A másik hős Péchi tanítványa, a szenvedélyes hitű, lánglelkű ötvösművész, Thoroczkai János, aki következetesen kitart vállalt hite mellett, s ezért vértanúvá válik.
A kisregény fő kérdése: hogyan tartható fenn Erdély békéje, a Habsburg- és a török birodalom háborúskodása közepette? A regény hősei, illetve ellenfeleik mindannyian másképpen látják a kérdés megoldását; meggyőződésüket első személyű naplók vagy vallomások formájában olvashatjuk. Ez a stilisztikai eszköz biztosítja egyrészt az álláspontok minél mélyebbről történő megismerését, másrészt jellemzi az elbeszélők műveltségi szintjét, belső emberi világát. A Thoroczkai János életének megmentéséért folyó külső cselekmény izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt kínál, és életközelbe hozza e művelődéstörténetileg oly sajátos korszakot.
