A földrajzi szempontból egységes Kárpát-medence megannyi egyedi és különleges érték őrzője. Ezek közé tartoznak a kunhalmok is. Illyés Gyula szép szavaival élve ezek a „sokhalu bő Obtól a kis Kapósig elfüzérlő dombok, csönd állomások, nyomjelző vakondoktúrások emberi kéz alkotásai, mesterséges (antropogén) tájelemek. Vallanak a letűnt korok emberének a természethez, a tájhoz fűződő kapcsolatáról, tanúskodnak az egykori vízrajzi-, ökológiai viszonyokról, őrzik a kultúra többezer éves hagyatékát, értékeit.
Elnevezésük megtévesztő. Döntő többségük még jóval a kunok bejövetele előtt keletkezett. A fémkorszakok népei, a népvándorláskori kultúrák hagyományozták reánk a többezer éves, földből készült „piramisokat". Ezek a lakódombok, sírdombok, őrhalmok, későbbi határhalmok a „mi katedrálisaink".
Egykori számukat a Kárpát-medencében negyvenezerre becsüljük. Főleg a vízjárta síkvidékeinken keletkezett igen sok kunhalom
