|
Elöljáró beszéd
|
5
|
|
Az első fejezet, amelyben peóniák pirossága a Kék Hal rontó varázsa, s Szun Vu-kung fog szorultában siratólevél-írásba
|
11
|
|
A második fejezet, amelyben a káprázatból elébukkan az Új Tang-dinasztia, és a Zöld Jáde-palotában vigadoz az Ég Fia
|
23
|
|
A harmadik fejezet, amelyben fegyvert küldenek Hszüan-cangnak, barackvirág alabárdot, s mennyet hasgató fejszéktől riad a majom-zarándok
|
35
|
|
A negyedik fejezet, amelyben a hős milliom tükör közé téves rejtekúton át, s hogy a képek világa megéled, elveszti önmagát
|
45
|
|
Az ötödik fejezet, amelyben faragott művű tükrön át a majom a múltba lép, és a Zöld Gyöngy palotájában ráncolja szemöldökét
|
53
|
|
A hatodik fejezet, amelyben ál-alakja hamis könnyén elpusztul egy igaz szépség, s asszonyával pörlekedvén Hsziang Jüt elfogja a kétség
|
65
|
|
A hetedik fejezet, amelyben hajnalig lassan múlnak az órák, aludni nem lehet, s reggel a majom a szépítószobában tükröt nézeget
|
75
|
|
A nyolcadik fejezet, amelyben a Jövendő Világában hat lator elpusztíttatik, s a majom az alvilágban Jen-lo helyett bíráskodik
|
87
|
|
A kilencedik fejezet, amelyben az árultó száz halállal kínozzák, vezekeltetik, s Szun Vu-kung előtt a vértanú Jüe Fej megjelenik
|
95
|
|
Tizedik fejezet, amelyben a Kék Világba Szu Vu-kung visszatér már a tükrön át, s a veres fonalak fogságából maga menti mag magát
|
111
|
|
A tizenegyedik fejezet, amelyben az egyik jósjel házában a számadást vizsgálgatja, s Bánat Ormán teste szőrét enmagára visszarakja
|
121
|
|
A tizenkettedik fejezet, amelyben Párosmadár Palotában zokog a kínai barát, s egy vak leány lantszó mellett énekel széphistóriát
|
129
|
|
A tizenharmadik fejezet, amelyben Szun Vu-kung barlangok mélyén egy vénembert meglátogat, s nádas tó partján, víznek szélén a császár után kutat
|
135
|
|
A tizennegyedik fejezet, amelyben megjő a császár levele, szerzetesből hadvezér lesz, tóba öli magát neje, s nagy bánatában belevesz
|
149
|
|
A tizenötödik fejezet, amelyben holdfényben éjfélre feláll a szemlére a hadsereg, s az öldöklő harcra Szun Vu-kung vad arca is megremeg
|
157
|
|
A tizenhatodik fejezet, amelyben egy isten szavára Szun Vu-kung vad álma félbeszakad, s mesteréhez térve megleli feléje már az utat
|
167
|
|
A könyv megvitatása
|
177
|
|
Jegyzetek (Csongor Barnabás)
|
183
|
|
A megfoghatatlan valóság nyomában (Csongor Barnabás)
|
199
|
