Nizza. 1961. július 24. Hitsch Kandrian zürichi grafikus egy kávézó teraszán ül a quai des Deux Emmanuels-en. Felesége és fia elutazott, ő maga egy fürdőbaleset után egyedül maradt a Cote d'Azurön, szemlélődik, gondolkodik, elnézi a gondtalanul nyaralók áradó, hömpölygő tömegét. És ebben a látszólag békés és gondatlan nizzai atmoszférában Hitsch Kandrian egyszerre nyugtalanító jelenségeket észlel. Szállodájában a William-féle ex-kaszinóban megszáll ey constanitne-i regattcsapat. A Cléo nevű luxushotelba megérkezik egy algériai képviselő, aki azért harcol, hogy véget érjen a már hét éve tartó algériai háború. Kandiran rosszat sejt, egyre biztosabban látja, hogy a regattcsapat tagjai nem békés, ártalmatlan sportolók. Tudja, hogy szólnia kellene, érzi, hogy meg kellene akadályoznia a katasztrófát. De csak vár, üldögél, aperitifet iszik, Hemingway öngyilkosságán tűnődik, elkövet egy "házasságtörést" - miközben bekövetkezik amitől félt. Késő, már túl késő - állapítja meg soha meg nem szűnő bűntudattal Hitsch Kandrian, aki némaságával a vétkesek cinkosa lett.
Ulrich Becher páratlanul gazdag írói eszközökkel rendelkező művész. Az élet teljességét tudja ábrázolni, színesen, érzékletesen, dinamikusan. Így elevenedik meg előttünk a mediterrán táj is, a benen élő és cselekvő, vagy éppen passzivtásukkal ható alakjaival, kételyeikkel és meg nem valósult szándékaikkal.
