A Pamír hegység völgyiben szépséges, de kegyetlen természeti környezetben él a szovjet szocialista köztársaságok testvéri közösségében a kirgizek népe. Múltjuk a távoli évszázadok homályába vész, írott történelmük nincsen. A kirgizek a daliás Manaszban és negyven vitézében látták őseiket, s a többi belsőázsiai nomád néphez hasonlóan róluk, az ő hőstetteikről, hódításaikról, vándorlásaikról és küzdelmekkel teli életükről énekelték sok tízezer sor terjedelmű, több változatban is ismert hősénekeiket. A Manasz szépsége, értéke abban rejlik, hogy csodálatosan sokszínű, ékes és változatos, drága keleti szőnyeggé szövi a kirgiz nép történetét, művészileg igaz formába önti a kirgiz nép életének minden lényeges mozzanatát: a régi hazát az Altajban, a vándorlást az új hazába s a harcokat annak megtartásáért. A Manasz a kirgiz népköltészet nagyszerű alkotása, és a világirodalom folklórkincsének is szerves alkotórésze.
