A múlt század első éveiben, amikor a régészet soha nem látott fejlődésnek indult, és az ásatások a megfelelő módon elindulhattak, találtak egy sírt. Pannóniából, a római korból való, úgy háromszáz körül temethettek el egy fiatal nőt, a mai Aquincum területén. Septima Maria, ez volt a sírkőre vésve, és a rokonok fontosnak tartották közölni az utókorral, hogy a fiatal lány zsidó vallású. Engedjük szabadon a fantáziánkat, képzeljük el azt a kort, azt a fiatal lányt. Keserveit, boldogságát. Hogy nézhetett ki. Mit szeretett, kit szeretett, miben járt, milyen ruhában, milyen volt nevetése, milyen volt szomorúságában. És hogyan gyakorolta akkor a zsidó vallást.
Venetianer Lajos is rajongott a régészetért. Egyik első nagy munkájában a régészeti kutatások eredményeit igyekezett a Bibliában leírt események igazolására felhasználni. Nagy lelkesen vette észre, hogy valóban igazolják a kutatások az ott leírtakat. Sőt, felfedezte magának a kazár népet, amelyik kapcsolatban volt a vándorló magyarokkal, olyannyira, hogy a két nép nagy része közösen keresett új hazát magának. Egyetértésben, békében.
