Részlet: Öreg Szaniszlónak hívták a nagyapát. Fiatal Szaniszlónak az apát. Pici Szaniszlónak pedig az unokát. Mind a hárman egy takaros kis házban laktak, nagymamával, mamával és Veronikával együtt. Veronika a pici Szaniszló testvérkéje volt. Veronika minden este azt mondja elalvás előtt pici Szaniszlónak: "Szép álmokat, lovacska." De ezt csak sötét szobában mondja. Nappal, amikor süt a nap. Szaniszlónak hívja. Ezt a pici Szaniszló kívánja így. Nagymama egy szép vasárnap reggel kinyitotta a konyhaablakot, áthajolt a virágcserepek fölött, és elkiáltotta magát: - Szaniszló!
