... írásában Szolovjov újragondolja történetfilozófiai nézeteit, melyben Platónnak mindig is fontos szerepet tulajdonított. Először filozófiai rendszerének körvonalazásakor, majd a későbbiekben Platón műveinek fordítása közben tanulmányozta mélyrehatóan Platón írásait. A fordítások közepette Szolovjov észlelte, hogy egyre kevésbé tud összhangba kerülni Platón egyes meglátásaival... Ennek dacára mindvégig egyfajta lelki társként tekintett rá, mondhatni bölcseleti iránytűjét Platónra hangolta. Amikor 1898-ban megjelent a Zsiznyennaja drama Platona [Platón életének drámája] címet viselő, komoly vitát kiváltó írása, Szolovjov önnön életművét is mérlegre tette, és párhuzamot vélt felfedezni a két életút között.

... Vaktában cselekedtek, ahogy a vakok szoktak. Vakságotok önteltségetekből fakad, s ha ez az önteltség helytelen és végzetes is rátok és másokra nézve, mégis bocsánatos, mert nem a rosszakarat, hanem ostobaságotok és tudatlanságotok függvénye. Mi mással lehetne erre reagálni, mintsem börtönnel és méreggel?

Ha Szókratész lehozta a filozófiát az égből és az emberek kezébe helyezte, akkor legkiválóbb tanítványa magasan a feje fölé emelte és a magasból a földre, az utca porába és sarába vetette. Jó, hogy a bölcsesség edénye nem törékeny edény. A filozófus méltatlan politikai kísérletei és tervei apró darabokra törtek, ám legjobb napjainak gondolatai a maguk teljességében maradtak fenn.