Az évfordulók szokásos, illendőségből kötelező, neveket és évszámokat felsoroló száraz megemlékezéseitől eltérően e könyv megeleveníti a magyar agrártudományok bölcsőjének, a magyaróvári akadémiának 150 éves múltját. Az ősök kelnek életre, reményeiket és csalódásaikat, a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése, a kutatómunka feltételeinek a biztosítása érdekében folytatott küzdelmeiket ismerteti meg az olvasóval. A szerző levéltárakban sárguló és porosodó iratok, szenvedélyes sajtóviták, elkeseredett hangulatban papírra vetett panaszok alapján rajzolja meg az ősök portréit; az intézet szellemi alapítójának, az óvári főhercegi uradalom jószágigazgatójának, Wittmann Antalnak fáradozásait, a bécsi kormány által Hohenheimből Óvárra hívott Pabst Henrik Vilmosnak magabiztos kezdeményezéseit és tévedéseit, majd Masch Antal négy és fél évtízedes bölcs irányító munkáját. Igazgatósága alatt nőtt fel az a "nagy tanári kar", amely a századforduló éveiben oktató és kutató munkájával az akadémiát európai hírűvé tette és a magyarországi mezőgazdasági kísérletügy intézményeinek az alapjait megvetette. Cselkó, Cserháti, Hensch, Kosutány, Linhart, Sporzon, Thallmayer és Ujhelyi lankadatlan munkásságának állít emléket. A körülményeket tárja elénk, amelyek között dolgoztak. A későbbi generációk mindig az ő munkásságukat tekintették követendő példának, s így tekintenek rájuk a főiskola mai tanárai is, akik sokkal kedvezőbb feltételek között végezhetik oktató és egyre szélesedő kutató munkájukat, mint elődeik bármikor. A könyv a tanároknak a főiskola hírnevét megteremtő és megőrző munkája mellett a régi gazdászéletet is bemutatja. A későbbi neves tudósok első szárnypróbálgatásai színhelyének, a hallgatók gazdasági egyletében folyt, sokszor szenvedélyes szakmai és politikai vitáknak a légkörét idézi, a sportversenyeknek, a kávéházi mulatozásoknak, a ballagásoknak hangulatát eleveníti meg. A hallgatóság és a tanárok bensőséges kapcsolatát, vagy néha-néha felmerülő ellentéteit ismerteti meg az olvasóval, miközben a gazdászélet ifjúságot vonzó, kedves emlékekkel megtöltő varázsának okait bogozza. A főiskola történetének mintegy háttereként felvázolja a változó korok politikai légkörét, nem túlozva a fényt és nem takargatva az árnyoldalakat. Másfél századról ad számot, úgy ahogy történt. Sokak számára emlékeket idéz, de az ősök küzdelme mindenki számára tanulságot szolgálhat.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
