Jáva szigetén elő három kíváncsi európai - a szerző barátja, Theo és egy hollandus - elhatározza, hogy felderíti a közeli, titokzatos szigetecskét, Nusa-Barungot. Az aprócska sziget lakatlan, és azt beszélik, hogy a kalózok rég elásott kincsét rejti a föld. Hőseink csónakot bérelnek, és néhány bennszülött jávaival partra szállnak. Néhány óra múltán óriási trópusi vihar tör ki, ezért tábort vernek. Az idő mesehallgatás közben repül a leggyorsabban: a jávaiak egymásnak adják a szót, színes, érdekes világba viszik hallgatóikat. Az indonéz mesék Kantjilról, a rókaravaszságú törpeszarvasról szólnak, s arról, hogy járt túl az állatok eszén, hogyan csapta be a krokodilt, a tigrist és a majmot. Kantjil jó barátja Gadzsa, az elefánt, akinek páratlan bölcsességét is megismerjük a mesékből, csakúgy, mint az itt élő embereket, sőt azt is, hogyan kapták nevüket az indonéz szigetek.
