Walter G. Scott - A III. Birodalom géniuszai

A leendő szövetségesek már a II. világháború kitörése előtt aggódva figyelték a német haditechnika fejlesztési irányait és sikereit, beleértve az atomkutatást is, de a tényleges harcok során még komolyabbá váltak félelmeik, amikor a harctéren is szembesültek a német mérnökök zseniális fejlesztéseivel és azok eredményeivel.
1939 után a III. Birodalom még jobban fokozta erőfeszítéseit a minél hatékonyabb fegyverek kifejlesztése érdekében, melynek során ténylegesen forradalmi, a szövetségesek fejlesztéseit messze meghaladó tudományos és technikai eredményeket mutattak fel.
Ráadásul az egyre súlyosabb katonai helyzetbe kerülő birodalomi illetékesek mindent egy lapra tettek fel. A szövetséges csapatok előrenyomulásával elővették az addig - praktikus okokból - elvetett technikai elképzeléseiket, és ezek erőltetett iramú fejlesztésébe ölték utolsó energiáikat.
Sok előremutató, korukat jócskán megelőző tervezet a hajtóművek és repülőgép-konstrukciók terén azonban már nem kerülhetett kivitelezésre az összeomlás miatt.
Éppen ezért a szövetséges csapatok kiemelten fontos feladata volt az általuk megszállt - sőt, nem ritkán az azokon túli - területeken is zsákmányolható tudományos-technikai eszközök, valamint a fejlesztésekhez kapcsolódó dokumentumok összegyűjtése, illetve az azokat létrehozó zseniális mérnökök, géniuszok azonosítása, elfogadása és megnyerése.
Ennek érdekében a háború utolsó hónapjaiban megindult a versenyfutás - elsősorban az Egyesült Államok és a keletről mind vészesebben közeledő Vörös Hadsereg, másrészt Nagy-Britannia és Franciaország között - a náci technológiák és az ezeket megalkotó tudósok felkutatására, biztonságba helyezésére, majd az arra érdemesek hadrendbe állítására.