Talán túlzás nélkül mondhatjuk: előzmények nélküli, úttörő vállalkozás Wass Albert rövid prózáját valamifajta áttekintés igényével szemügyre venni s értékelni. Sokágú teljesítményének ez az ágazata mindeddig háttérben maradt terjedelmesebb és kétségtelenül olvasmányosabb művei, a regények mögött. Sőt: a költő Wass Albert is elevenebben él a köztudatban, mint a novellista. Regényíróként napjainkban a legnépszerűbb szerzők sorába tartozik. Írói rangját annak idején az 1935-ben Kolozsvárt kiadott, Farkasverem című, nagyívű, valóban kitűnő regényével alapozta meg. Amikor ezt a könyvét Budapesten Baumgarten-díjjal jutalmazták, okkal írta Kós Károly az Erdélyi Helikonban: "Wass Albert Farkasverem című regényében a maga külön természet- és embervilágát híven őrző mezőséget varázsolja közelünkbe. A jó impresszionista könnyedségével, frissen egymás mellé rakott színeivel, és természetesen realizmusával. Lírai bensőségesség melegít a kép mögött, az író tájjal és emberrel vele élő lelke, ez teszi mindjárt vonzóvá azok számára is, akik egyébként távol élnek attól a világtól, amelynek embereit és történeteit hozza".
