Egy dráma – Tavaszi szél, egy kórusjáték – A temető megindul, egy rövid karácsonyjáték – Csillag az éjszakában és két töredékben fellelhető színpadra szánt szöveg – Előjáték és A lélek útja, ismertünk Wass Albert drámaírói tevékenységéből mindaddig, amíg nem sikerült átkutatni a hagyatékot. Szinte bizonyosra vehető, hogy a töredékek elkészült színpadi művek részletei, ám a történelem szeszélyei folyamán ugyanarra a sorsra jutottak, mint az Erdélyi Helikon 1937-es drámapályázatára írt és az igényes bíráló bizottság által bemutatásra javasolt Emberé a munka című darab, azaz eltűntek. A megmaradtak közül a Tavaszi szél emelkedik ki a maga jellegzetesen Wass Albert-i fogantatásával, erős társadalomkritikai élével, hiszen a szereplők jellemével, a kiélezett drámai helyzetekkel egyértelműen az egykori úri magyar világ felelőtlen képviselőit bírálja. A darab ősbemutatójára 1944 karácsonyán került volna sor Budapesten, a Nemzeti Színházban, ám a háborús helyzet miatt az előadás elmaradt.
