Wass Albert - Napsugár - Altatódal a szerelemhez

„Fönt a hegyekben, ahol éltünk, mókust fogott egyszer egy szénégető. Ketrecet is csinált hozzá, faketrecet. Úgy hozta el nekem. Kicsi voltam még akkor, nem tudtam mit jelent a ketrec. Nagyapám mondotta meg, aki juhász volt a legelőkön. A ketrec, mondotta, elzárja a teremtényt az Istentől. Elzárja tőle az életet. A napot, a szelet, a fákat, az egész világot. Aki ketrecben él, az olyan, mintha nem is élne. Vagy még rosszabb annál. A ketrec az ördög találmánya, mondotta nagyapám. És én kiengedtem a mókust még azon a napon, amelyen a szénégető hozta.” (Részlet a Napsugár című színműből) Az emigrációban írt háborús „színpadi regény” és az első szerelmekre visszaemlékező befejezetlen kisregény és a házasság válságát kifejező abszurd dramolett elsősorban személyes, életrajzi ihletettsége miatt rokonítható egymással. Összetartozásukat ábrázolásmódjuk drámai hőfoka teszi egymásba illeszkedő láncolattá. Olvasásuk nélkülözhetetlen a Wass Albert életművét és személyiségét megismerni akarók számára. A posztumusz megjelentetett munkákhoz Turcsány Péter sorozatszerkesztő írt eligazító, figyelemfelkeltő előszavakat.