Ha valakit az átlagosnál jobban érdekel Wass Albert élete és írói munkássága, az bizonyára vette már a fáradtságot magának, és utánaolvasott az erdélyi születésű író életének. Számukra nem mondok újat azzal, ha közlöm: a legtöbb regényében önéletrajzi vonásokat fedezünk fel. Így, ha valaki végigolvasta már a jelentősebb regényeit, és ezek után vette a kezébe az író életrajzát, bizonyára ráismert az íróban a magyar erdőmérnökre az Ember az országút szélén-ből, Erőss Miklósra a Kard és kaszából, Fileki Ferkóra a Csabából – és a sort folytathatnánk. Takaró Mihály szerkesztő összeállítása azonban egy egészen új élménnyel szolgál a Wass Albert rajongók számára: öt asszonyhoz írt leveleiből megismerjük az író magánéletét, a hölgyek iránt érzett vonzalmát, érzéseit, és eközben kibontakozik előttünk egy ember életútja. Amikor a levelek végére értem, az volt az érzésem, hogy egy fiktív Wass Albert-figura életét olvastam el regény formájában.
A könyvben öt asszonyhoz fűződő kapcsolatát, érzelmeit követheti nyomon az olvasó, a nekik írt, vagy tőlük kapott leveleken keresztül. Kenese Erzsébet, Siemers Éva, Éltető Marianne, Szeleczky Zita mellett Elizabeth McClainhez írt naplószerű vallomásait is olvashatjuk. A levélgyűjtemény felettébb értékes, hiszen mindeddig keveset tudtunk Wass Albert magyarországi magánkapcsolatairól.
Kenese Erzsébethez írt levelei Budapesten kerültek elő. A Siemers Évához írott leveleit a hamburgi Wass-archívumban őrzik, a könyvben szereplő levelek csak egy év eseményeit rögzítik, ez viszont életük legdrámaibb éve volt. Éltető Marianne-nal egész fiatal koruktól ismerték egymást, és a nő haláláig, 1985-ig folytatták a levelezést. Szeleczky Zitával a rendszeres levélváltás a 60-as években kezdődött, noha biztosan régebbről ismerték egymást. Ezekben a levelekben két igazi hazafi és harcostárs gondolatai jelennek meg Amerikáról, a magyar-ügyről, de még a rendszerváltás utáni Magyarországról is.
