Táncos Csuda Mózsi kalandjai Erdély visszacsatolásakor kezdődnek, a katonaságnál folytatódnak s a háborús megpróbáltatások után "a hegylakó népei ősi türelmével" várt és a tavaszi megújulást remélő hétköznapokkal zárulnak: "Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."
A már emigrációban élő írófejedelem szatírájában a kipellengérezett politikai-társadalmi hazugságok, ostobaságok özöne árad, s a regény ábrázolt idejében még tombol a nyilasoktól a kommunistákig kavargó-tülekedő érdekcsoportok emberellenes rémuralma.
