Wellner István - Budapest

Budapest, hazánk fővárosa, egyben az országnak látnivalókban is leggazdagabb helye. Minden külföldi, aki érdeklődik a történelmi múlt hagyatéka és a szocialista építés eredményei iránt, élvezni akarja és tudja a természeti és művészeti szépségek összhangját, az európai városok sorában felkeresi Budapestet is. Furcsa módon ezek a külföldiek néha jobban ismerik városunk nevezetességeit, mint mi magunk. Mi valahogy nem becsüljük eléggé saját értékeinket vagy halogatjuk megtekintésüket, hiszen olyan közel vannak, bármikor odasétálhatunk.

Természetesen nincs arról szó, hogy ebben a könyvben minden benne lenne. Már nevében is jelzi, hogy egy „mini” sorozat tagja, és ennek megfelelően csak a legfontosabb látnivalókat ismertetheti. De joggal merülhet fel az a kérdés, hogy mi a „legfontosabb”, ki állapíthatja meg ennek mértékét? Minden válogatás szubjektív, és ettől nem mentes ez a könyv sem. Elsősorban a műemlékek iránt érdeklődőknek szeretne kalauza lenni. A Panoráma útikönyvekből már ismert térképes-sorszámos rendszer segítségével kívánja fővárosunkat bemutatni a turistának, felhíva figyelmét a történelmi vagy művészeti szempontból kiemelkedő épületekre, emlékművekre. Feldolgozásuknál csak ez a szempont volt irányadó, nem pedig az épületben működő intézmény, hivatal jelentősége. Ezért azután például csak azokat a minisztériumokat említettük meg, amelyek műemlék épületben vannak elhelyezve.
Bár a Panoráma városkalauzok számozott rendszerének megfelelően, nem akarjuk kézen fogva vezetni az olvasót, de a látnivalókat mégis képzeletbeli séták sorrendjében ismertetjük. Tekintettel voltunk arra, hogy a hazai turisták nagy többsége csak néhány napot tölthet fővárosunkban, és így nincs ideje távoli, nehezen megközelíthető objektumok megtekintésére. Tehát egy-egy – főként a peremkerületekbe eső – templomot, kisebb múzeumot kihagytunk a felsorolásból; egy-egy kisebb jelentőségű objektumot viszont ismertettünk, ha képzeletbeli sétánk útvonalába esik. Nem képzőművészeti becsű emléktáblát általában csak akkor említünk, ha az épületről, melynek falán elhelyezték, egyébként is írunk. Kétségtelen, hogy elég sok művészi értékű emlékszobor is kimaradt, de tekintettel kellett lennünk a turisták teherbíró képességére.
Budapest – sőt bátran mondhatjuk, Magyarország – első számú idegenforgalmi centruma a Várnegyed. Itt majd minden ház műemlék, és ezért minden utcáját „végigsétálhatjuk” az olvasóval. Így azután itt szinte kivétel nélkül megemlítjük a szobrokat, emléktáblákat, amit másutt a fenti szempontok miatt nem tehettünk. Részletesebben ismertetjük a pesti Belvárost és közvetlen környékét is – hiszen itt jóval sűrűbben helyezkednek el a látnivalók, mint a külső kerületekben. De még így is, ha mindent végig akarunk nézni, körülbelül két hétre van szükségünk, napi nyolcórás „munkaidőt” számítva. Ennél többet pedig kevesen tudnak napokon keresztül sétálni. És még ez a két hét is világhírű nagy múzeumainknak csak futólagos megtekintését teszi lehetővé.
Ha az olvasónak van ideje, azt tanácsoljuk, a könyv sorrendjében járja végig a látnivalókat; így viszonylag a legkevesebb fáradsággal juthat el az ismertetett objektumokhoz. A mellékelt térképvázlatok segítségével könnyű lesz a tájékozódás és az egyes épületek felismerése. De természetesen annak sincs akadálya, hogy csak egy-egy múzeumot, műemléket, érdekességet nézzünk meg, tetszés szerinti sorrendben, ahogy kedvünk és időnk engedi. A lap szélén álló számok betűjelei a megfelelő térképszelvényre vagy szelvényekre utalnak, az UT jel számait pedig a könyv utózék-térképein találjuk meg.
Budapest sokarcú város. Ha ókori elődjét, Aquincumot nézzük, kétezer éves; de valójában csak 1873-ban alakult meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején fejlődött nagyvárossá, de szellemében ma már szocializmust építő népköztársaságunk központja. A Duna egyik partján hegyes-dombos; a másikon úgyszólván teljesen sík. Szép fekvése, műemlékeinek változatossága maradandó élményt nyújt minden látogatójának. Megéri, hogy felfedezzük, felkutassuk látnivalóit!