Ha él azokkal a lehetőséggel, amelyek a Mátrixfilozófiá-ban rejlenek, talán földi élete végéig számolnia kell majd a következményekkel. Hajlandó Ön erre? Vagy inkább visszateszi ezt a könyvet a polcra, és a Mátrix továbbra is csak egy mozifilm marad? Most megadatott a lehetőség, hogy döntsön. A piros vagy a kék kapszulát választja? Van mersze alámerülni, hogy meggyőződjön róla, milyen mély a nyúl ürege valójában? Még soha olyan filozofikus filmet nem készítettek, mint a Mátrix, amelynek gyors sodrású cselekménye a filozófia egyik fogas kérdésén áll vagy bukik: Valóság lesz-e az álomból attól, hogy a világ, ahogy ismerjük, nem több egy álomképnél? És ha megadatna számunkra az a lehetőség, hogy egy nagy levegőt véve átlépjünk egy valóságosabb, ám kevésbé kellemes világba, vajon megróhatna-e minket valaki azért, ha mégis az álmot választjuk? Mi is a valóság valójában? Miért van az, hogy az elveink az intelligens elektromos szerkezetek fölött állnak? Létezhet-e az elme test nélkül - és elme nélkül a test? A Mátrixfilozófiában jónéhány szakember értelmezi a filmet a saját nézőpontjából: metafizikailag, az ismeretelmélet felől, etikailag, illetve az esztétika szempontjából. Eddig rejtett mélységek tárulnak fel a Mátrixban, ebben a cseles műalkotásban, amelytől gyakran csak azok a következtetések elképesztőbbek, amelyekre a tanulmányokat író filozófusok jutottak a film nyomán. Aki megkockáztatja, hogy elolvassa a kötetet, mostantól garantáltan máshogy fogja látni a világot, amelyben élünk. "Végül is mindegy, hogy az olvasó mit eszik a filozófián, mert ez a könyv egy egész lakomával várja." "Ha az olvasót is ugyanúgy összezavarta a film, mint Keanu Reevest, akkor ezt a könyvet vegye a kezébe."
