Sem e mű megjelenéséig, sem azóta nem történt meg az a hallatlan eset, hogy egy politikai okokból állástalanná vált újságíró kényszerűségből pályát változtatva belekóstoljon a történetírásba, s ott első nekifutásra megalkossa a műfaj toronymagasan legolvasottabb, három és fél évtized alatt minden világnyelven megjelent, s eddig több mint tízmillió példányban eladott remekművét.
William L. Shirer a század húszas-harmincas éveinek négy nyelven beszélő, pompás tollú és éles szemű sztárriportere volt. 1934-1940 között egy amerikai rádiótársaság Közép-Európába akkreditált tudósítójaként Németországban élt, és foglalkozása s az abban szerzett hírneve folytán személyes ismeretségbe került az összes náci vezetővel: testközelből látta őket dicsőségük óráiban, majd évekkel később a nürnbergi vádlottak padján is.
A II. világháborúban fordult elő első ízben a történelem során többek között az is, hogy a győztesek a legyőzött ország kormányzati irattárait is zsákmányul ejtették. 485 tonnányi német levéltári anyag került a háború végén az Egyesült Államokba, és az ötvenes években orosz felesége és liberális volta miatt munkanélkülivé vált Shirer az elsők között (öt évi munka árán) böngészhette végig ezt az irdatlan irattengert. úttörő kutatásainak eredményeit személyes élményein szűrte át, ráadásul történetírókra általában nem jellemző módon színes, élvezetes stílusban tudott írni, így hát nem maradhatott el a világsiker: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása a korral foglakozó történészek számára megkerülhetetlen, sűrűn dokumentált alapmű, a nagyközönség számára pedig letehetetlenül izgalmas olvasmány, amelynek frissessége mit sem kopott első megjelenése óta.
Az európai háború megnyerésében Németországnak nyújtott hathatós szovjet segítség bőséges dokumentálása miatt Shirer műve nem jelenhetett meg magyarul a rendszerváltás előtt. Most végre itt van; és ha már itt van, a náci Németország történetének ez a legfontosabb és leghíresebb krónikája nem hiányozhat a korra kíváncsi olvasók könyvespolcáról.
