William Wharton amerikai író megrendítően szép regényében az öreg szülők magatehetetlenné válásának s gyerekeik kétségbeesett igyekezetének lehetünk tanúi, amellyel megpróbálják felvenni a harcot az elkerülhetetlennel, a végső összeomlással.
A főhős, John Tremont, az ötvenes éveiben járó, Párizsban élő festő táviratot kap Los Angelesben élő húgától, hogy anyjukat szívroham érte. Azonnal repülőre ül, odahagyva feleségét és kisebbik fiát, hogy segítsen apjának átvészelni a megpróbáltatást. A helyzet igazában válságosra akkor fordul, amikor az apja is kórházba kerül, s az orvosok nemtörődömsége következtében gyakorlatilag magatehetetlen ronccsá válik, akit úgy kell etetni és tisztába tenni, mint egy csecsemőt. Van-e ebből az állapotból visszatérés? Hogyan lehet kíméletesen tudtára adni az anyának, aki gyors egymásutánban két szívrohamon esett át, s maga is ápolásra szorul? Emberfeletti küzdelmet folytat a két testvér, akik nemcsak az intézményesített orvosi felelőtlenséggel szemben érzik magukat tehetetlennek, hanem a szüleik között feszülő ellentéttel szemben is. Az anya zsarnoksága bábot formált az eredetileg rendkívül mozgékony, tevékeny apából, aki fokozatosan visszahúzódott maga építette álomvilágába. A sorozatos traumák azonban ledöntik a valós élet és az álom közti falakat, a kettő összemosódik.
William Wharton első két regénye, a nálunk is nagy tetszéssel fogadott Madárkan és Éjfélre kitisztul után újabb sikerkönyvvel lepte meg olvasóit.
