„A Bűzt kezdettől fogva antibiografikus regénynek képzeltem el... Csupa olyasmiről írtam benne, amire nem emlékszem. Visszatérés kedvenc témámhoz, a családi élet pszichopatológiájához" - írta a szerző regénye fülszövegében. A Bűz egy hétköznapi családi pokol megrendítő, olykor tragikomikus története egy gyerek szemével, aki egyszerre az erőszak tárgya és távolságtartó elbeszélő. Az érzelmileg éretlen, a gyenge-erős ellentéten túllépni képtelen apa és a különféle érzelmi defektusokban szenvedő családtagok kegyetlen-szatirikus körképén túl a regény egyszersmind látlelet a kommunista Lengyelországról. Ahogy a nagy visszhangot kiváltott regény egyik méltatója, Adam Michnik fogalmazott: „Ebben a Lengyelországban nincsenek nagy eszmék, nincs osztályharc és fényes jövő, nincs Isten, becsület és haza... »Üreges emberek« éltek benne, akiknek »voltak gyökereik, ágaik, de belül üresek voltak, belül legfeljebb ők maguk bújhattak el a világ elől«... A világot pedig a kutyakorbács irányítja - az apa ezzel veri fiát, nevelő célzattal okoz neki kegyetlen fájdalmat. Ezzel a korbáccsal tanítja móresre az Öreg a Fiatalt, ezzel okítja az erős a gyengét.
