A Találkozás az Istenekkel című könyv Zecharia Sitchin a zsidó keresztény szövegek alapjaiban kutatva elemzi ki a teremtés-mítoszokat, párhuzamot vonva a Sumér és mezopotámiai mítoszokkal annak bizonyítására, hogy az emberiség nem a véletlennek, vagy az evolúciónak köszönhetően lépett a mai fejlettségi szintre. Sitchin merész feltételezései szerint Enki, - az Anunnakik vezetője a 12. bolygóról -, teremtette az emberiséget „primitív munkásként”. Ráadásul Sitchin azt sugallja, hogy a jelenleg is zajló földönkívüli találkozások jó része bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az Anunnakik folyamatosan szemmel kísérik az általuk teremtett emberiség sorsának alakulását.
A könyvben lenyűgöző párhuzamokat találunk a 12. bolygóról érkező Anunnakik és Jahweh vezetői között, ami egy új, átfogó nézőpontban világítja meg az emberiség egész történelmét. Párhuzamokat von a Biblia és az ősi Sumér teremtés-mítoszok között, alaposan kielemezve a több száz éves talányt, az emberiség és teremtőinek kapcsolatára vonatkozóan.
Az emberi élet legmegrázóbb, legmagasabb rendű, legfelsőbb élménye a találkozás az istenivel, ahogy Mózes találkozott az Úrral a Sínai-hegyen; és a legvégső, legutolsó, legmeghatározóbb, ahogy az egyiptomi fáraók halálukkor feltételezték, hogy az örök életben csatlakoznak az Istenekhez a Túlvilágon, az Isteni Hajlékban.
Az ókori Közel-Kelet írásos feljegyzései lenyűgöző történeteket mesélnek az istenekkel való találkozások emberi megtapasztalásairól. A hatalmas dráma átszövi a Mennyet és a Földet. Van benne imádat és odaadás, örökkévalóság és erkölcs, de van benne szerelem és szex, féltékenység és gyilkosság is; felemelkedés az űrbe és utazások az Alvilágba. A színpadon a szereplők istenek és istennők, angyalok és félistenek, földi halandók és androidok. A dráma nyelve a prófécia, a látomások, az álmok, az előjelek, az orákulumok és a kinyilatkoztatások.
