A középkor alkonya óta egyre gyorsabb ütemben távolodik a modernizálódó természettudomány a vallási-mitológiai gyökereit elveszítő művészetek világától. Már intézményesen is rég elkülönült a „humán" és a „reál", egyre ritkábban csodálkozhatunk rá olyan gondolkodókra, akik - mint Paracelsus vagy Goethe - a nagy egészet próbálják áttekinteni. Andrzej Szczeklik, a kiváló orvos, tudós és kutató a műveltség mindkét szférájáról beavatottként írhat. Mint a Katharszisz című könyvében, e műben is kapcsolatot teremt a legújabb tudományos felfedezések és a mitológiai őskezdetek között (még az antikvitásnál archaikusabb sámánizmus, a két világ határán álló Orpheusz is szóba kerül). De ezúttal az egyéniségéről és a korról, a nyolcvanas-kilencvenes évek Krakkójáról is megtudhatunk valamit, akárcsak a klinikáról, ahol olyan pácienseket is kezelt, mint Czeslaw Milosz vagy Lsawomir Mrozek.
"Micsoda szerencse, hogy még találkozhatunk olyan Szerzővel, aki Dantét olvas, megérti - és átérzi - a hajdani és az új költők nyugtalanságát, számos bölcsészeti olvasmányon van túl, ugyanakkor segít nekünk áttekinteni az orvostudomány legkorszerűbb elméletét, a teória bonyolult struktúráját. Micsoda élvezet olyan könyvet olvasni, amelyben az új biológia értő bemutatása olyan művész intuíciójával párosul, aki tudja, hogy a testi egészség, amire olyan nagy szükségünk van, úgy vágyunk rá, egyesek pedig oly tragikusan meg vannak fosztva tőle, még nem minden, mert embernek lenni annyi, min t rákérdezni a holnapra, a lélekre, az élet értelmére, a végtelenre" - írja a könyvről a krakkói költő, Adam Zagajewski.
