Utószó
1849. október 6. örökre emlékezetes népünk számára. Ezen a napon - Aradon - végezték ki a magyar szabadságharc tizenhárom hős tábornokát. Négyet - Kiss Ernőt, Desewwffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost - a vár sáncában lőtték agyon. Kilenccel pedig bitó végzett. Nem egészen három hét múlva - október 25-én - ugyancsak Aradon oltotta ki a császár kivégzőosztag Kazinczy Lajos honvédtábornok életét is. Személyükben a monarchia a magyar hazára sújtott le, amiért megpróbálta függetlenségét kiharcolni.
Valamennyien bátran emelt fővel mentek a halálba. Egy se kért kegyelmet, mert tudták, igaz ügyért, a szabadságért áldozzák életüket.
[..]
A tizenhárom aradi hős, mártír jelképpé nemesedett: a magyarság szabadságtörekvéseinek, függetlenségi harcának, erőszakkal legázolt forradalmi tetteinek jelképévé. Most, amikor azok az eszmék, amelyekre ők az életüket tették fel, sorra-rendre megvalósultak, - mi, a Magyar Néphadsereg katonái méltón kívánjuk ápolni emléküket.
