Az első, 2012-ben megjelent kiadáshoz képest dupla annyi karakterrel, tripla annyi képmelléklettel, 310 oldalon.
Vannak könyvek, amiket időnként újra kell olvasni és akadnak, amelyeket újra kell írni ezért vagy azért. Bálint Csaba Radics Béla a beatkorszakban című könyve 2012-ben jelent meg első alkalommal. Nagyon gyorsan elfogyott, jelezve, hogy a főhős iránt nagyon komoly az érdeklődés. Nyolc év után ezért alaposan kibővítve, még bőségesebb képanyaggal kerül ismét az olvasók elé a kötet.
Radics Béla azon művészek közé tartozott, akiknek életükben nem adatott meg, hogy a magukat illető helyen kezeljék őket. Habár kivételes képességei, szorgalma, stílusa, érzéke, kiállása és megjelenése miatt ő a magyar rockgitárosok prototípusa, akit a zenésztársadalom és a közönség értő része már életében legendává avatott, soha nem futhatta be azt a pályát, ami amúgy kijárt volna neki. Itt a kérdés: miért?
Ez nem hagyta nyugodni Bálint Csabát, aki a magyar beat-pop-rock rajongója és megszállott kutatója, a budapesti Rockmúzeum egyik alapítója és vezetője. A témával kapcsolatban kivételes és megkerülhetetlen tudás birtokában van, megszállottságának energiaforrása a tudásvágy, a tisztelet, a közlési vágy. A köz akaratának nyomására nem elégedett meg egy egyszerű újrakiadással, alaposan kibővítette és átdolgozta a Radics-könyv első verzióját, így szövegesen az első kiadáshoz képest dupla akkora tartalommal és tripla annyi képanyaggal jelent most meg újra a kötet.
Nem túlzás a történelemmentés kifejezést alkalmazni Bálint Csaba hatalmas munkájára: Radics Béla kortársai közül sajnos már egyre kevesebben vannak köztünk, holnap már nem lehetne így megírni ezt a könyvet, az egyik visszaemlékező, Rozsnyói György épp a napokban halt meg. Bálint Csaba időt és energiát nem sajnálva felkutatta és megszólaltatta Radics Béla egykori zenésztársainak jelentős részét, technikusokat, barátokat, osztálytársakat, kortársakat, szakértőket, több esetben már évtizedek óta külföldön élő, sokak számára rég elfeledett nevek bukkannak fel a kötetben.
A szerző kronológiai történetvezetése, a megszólalók mondandója és a bemutatott dokumentumok azonnal bevonzzák az olvasót. Ez a könyv letehetetlen. A szöveget a rendkívül erős és eddig sosem látott vagy nagyon ritka képanyag is kiemeli a hasonló témájú szakkönyvek közül.
Radics hangszereinek (köztük a legendás bíbor Gibsonnak), erősítőinek története is színesíti a fejezeteket, még hangszer-adásvételi szerződések is gazdagítják ezt az amúgy is parádés kötetet.
Ez a kötet szakkönyv mivolta mellett egy Radics-film forgatókönyvének alapja is lehetne, ahol a Főhős életén át mindenki megismerhetné az 1970-ig tartó időszak Magyarországát és az underground zenei világát. A Radics gitározását őrző kislemezek alapos bemutatása mellett Majnik László szakíró (mint vendég) értékes és érdekes elemzései is szerepelnek a könyvben, több kotta-melléklettel megspékelve. Külön érdekesség, hogy előkerült több kézírásos Radics Béla levél a hatvanas évek végéről – melyeket a könyv teljes terjedelmükben közöl –, ezekben maga Béla mesél az évtized (számára) fontosabb történéseiről és kulisszatitkairól.
A könyv már a címében kifejti, hogy Radics Béla munkásságát a beatkorszak végéig mutatja be és elemzi. 1970-ben így a történet véget ér. Azt csak remélhetjük, hogy a szerző nekidurálja magát és folytatja Radics Béla történetét, és megírja a rockkorszak krónikáját is. Bálint Csaba könyveinek köszönhetően is végre a helyére kerülhet a megbecsülést tekintve RB Kapitány. Ha Béla kézbe vehetné a könyvet, elégedetten csettintene: jelen van a „brit szellem”! Akinek az első kiadás tetszett, a második kiadás még jobban bejön majd, aki ezt veszi először a kezébe, az biztos, hogy azonnal rákeres Radics Béla zenéire. (Rozsonits Tamás)
