Egy ember érzelmi élete szemérmes magánügy. Egy alkotó szerelmi fellángolása nyilvános közügy. Az lesz évtizedekre, évszázadokra: dalban, képben, versben.
Ady élethabzsolásának mohósága legendává növekedett a kortársi emlékezetben. De mitikussá végül is a költő növesztette - lírájában.
A serdülő Ady viszonylag korán érett. Hamarosan „nem fértünk már a gyermekbőrben" - írta a diákemlékeket varázslatosan őrző tucatnyi írása közül egyik kisregénynek is beillő elbeszélésében (Régi tavaszi háború). „A gimnázium, a klastrom, a templom s az egész tunya város ömlesztette belőlünk a szerelmes gyűlöletet, s ellenséget kerestünk, hogy megverjük vagy megverjen bennünket. Kevesebbet beszéltünk a leányokról, holott kínosan, verejtékesen, szégyenkezve, de bús bátorsággal sompolyogtunk csúfolódó, kicsi női kortársaink után."
