Több mint három évtized után 1978-ban került haza a magyar Korona, s ezáltal mód nyílt arra, hogy művészettörténész kutatók ismét megvizsgálhassák. Tőlük függetlenül, 1983-ban két másik érdekes vizsgálatot is végeztek, de ezt már aranyműves szakemberek, azaz ötvösök. Ez utóbbi csoport vizsgálati eredményeit, következtetéseit, feltételezéseit ismerteti röviden Csomor Lajos, a csoport egyik tagja ebben a könyvben. Mivel ténymegállapításaink nem mindenben egyeznek meg a tudományos kutatókéval, természetes, hogy következtetéseik és feltételezéseik is eltérőek. A szerző elöljáróban közli, hogyan történt a két vizsgálat és kik vettek részt benne, majd leírja a Koronát mai állapotában és ismerteti a Koronakutatás eddigi eredményeit. S miután az ötvösök a Korona "mérésekor" már azon is tűnődtek, hogy a szakemberek szemében nyilvánvaló változtatásokat milyen okból és miképpen hajthatták végre - a páratlan ötvösalkotás szerkezetéből arra is következtettek, hogy milyen - ma már nem látható - részletek lehettek még a Koronán. A Korona-kutatás szempontjából ez a tényekben és következtetésekben gazdag fejezet munkájuknak talán legfontosabb eredményeit tartalmazza.
A szerző - lévén gyakorló aranyműves - ezenkívül még arra is vállalkozott, hogy a maga szemszögéből bizonyítsa a Korona mint ötvösalkotás egységét, következtessen arra, hogy milyen lehetett eredetileg és mai szakmai tapasztalatai alapján elmondhassa tervezésének menetét. De még ennél is tovább lép: egy középkori munkafolyamat-leírás és a részmunkafolyamatok logikája alapján nagyon meggyőző módon írja le, hogy eredetileg miként készülhetett a Korona? Az olvasók számára talán ez a könyv legérdekesebb része. A kézi mesterségek eszközei és munkafolyamatai nagyon lassan változnak, nagyon konzervatívak; az aranyműves szerző tehát joggal szólhat erről, és feltétlenül figyelni kell megállapításaira. (Hiszen ő most is tudna dolgozni ezer év előtti szaktársai munkaeszközeivel és azok is tudnának az övéivel. Nem is szólva a munkafolyamatokról, amelyeknek sorrendjét a használt anyag természete határozza meg alapvetően!)
A könyv utolsó fejezeteiben a vizsgálati eredményekből adódó következtetések és feltételezések összefoglalását tárja elénk a szerző. Figyelemre méltóan állítja párhuzamba aranyműves szempontból a Koronával rokon ötvöstárgyakat, érzékeltetve, hogy ez az aranyművesség inkább kapcsolható Kelethez, mint Nyugathoz. Végül a történelmi események és a kor ideológiája segítségével próbál magyarázatot adni mindarra, amit magából a "tárgyból", a Koronából sikerült "kiolvasniuk". A szerző bízik abban, hogy a tudomány feltételezéseinek eredménnyé merevedése előtt könyvének sikerül megteremteni ebben a kérdésben is - László Gyula szavaival - a termékeny bizonytalanságot.
A kötet végén 32 oldal szakmai rajzot találunk. Valamennyi Csomor Lajos munkája
