„Tudunk valamit, amit a huszadik század kezdetén még elképzelni sem tudtak: hogy a technikai haladás és a barbárság immár nem összeegyeztethetetlen (John Lukacs) Kedves Olvasó! Egy ízben egyik tanítványa Cí-lu így szólt Konfuciuszhoz, az ókori kínai filozófushoz: „ Wei fejedelme vár téged, mester, hogy veled kormányozzon. Mit szándékozol tenni legelőször? " A mester így felelt: „A legfontosabb volna: kijavítani a neveket (cseng miiig)." C'i-lu azt mondta: „Ha ezt teszed, mester, ugyancsak célt tévesztesz! Miért kellene kijavítani (a neveket)?" A mester pedig így szólt: „Milyen vadember vagy te, Ju! A nemes ember óvatos tartózkodást tanúsít mindenben, amihez nem ért. Ha a nevek nem helyesek, akkor a szavak nem felelnek meg (a dolgoknak). Ha a szavak nem felelnek meg (a dolgoknak), akkor a tettek (v. szolgálatok) nem sikerülnek. Ha a tettek nem sikerülnek, akkor az illem és harmónia (li jo) nem virágzik. Ha az illem és harmónia nem virágzik, akkor a különböző büntetések nem arányosak (a bűnökkel). Ha pedig a büntetések nem arányosak, akkor a nép azt sem tudja, hogyan mozgassa kezét és lábát. - Ezért a nemes ember olyan neveket ad (a dolgoknak), hogy azokat mindig mondani (helyesen használni) is lehessen, és kimondva őket, mindig (nekik megfelelően) cselekedni lehessen. A nemes ember beszédében semmi helytelennek nem szabad lennie." A konfuciuszi bölcsesség belátása nyomán a szavak jelentésének tisztázási szándéka az egész könyvön végigvonul, s ez a befejezhetetlen törekvés, a jelek szerint, találkozik olvasóim, tanítványaim elvárásaival A jegyzet előző kiadásait mind a Teleschola Televíziós Iskola hallgatói, mind más, hasonló stúdiumok résztvevői nagy érdeklődéssel fogadták Olyannyira, hogy jó egy éve a második kiadás utolsó, papírhibás példányait is elkönyörögték tőlem. Az időszerűvé vált harmadik kiadás előtt azonban úgy döntőt1 Kínai filozófia, Ókor. Első kötet. Konfuciusz és tanítványai. Beszélgetések és mondások XIII. 3., fordította: Tőkei Ferenc - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962, 115. oldal
