Az Apáczai Csere János-díjas szerző, Dr. Nagy Andor József ez esetben arra vállalkozott, hogy e kötetben a médiaandragógia néhány aktuálisnak tűnő problémáját tárja fel.
Dr. Nagy Andor Józsefnek a médiával való kapcsolata közel fél évszázados múltra tekint vissza. Előbb film-, majd a televízió-, azt követően a médiapedagógia problémái foglalkoztatták.
Ebben az öt évtizedben rendkívül jelentős szerepet kapott a Kelemen Endre vezette Magyar Iskolatelevízió 30 éve. Az iskolatelevízió szakértőjeként jelent meg számos magyar és idegen nyelvű publikációja, hangzottak el előadásai hazai és nemzetközi konferenciákon. Bölcsészdoktori, kandidátusi, majd akadémiai doktori értekezésében az iskolatelevíziós pedagógiával foglalkozott, az utóbbiban az iskolatelevízió történetét dolgozta fel. Házigazdája volt Egerben az 1966-tól 1994-ig kétévente rendezett nemzetközi iskolatelevíziós konferenciáknak.
Munkásságát többek között a Magyar Rádió és Televízió elnökségei három nívódíjjal ismerték el, de talán még ennél is nagyobb elismerést jelentett számára, hogy a most 45 éves felsőoktatási tevékenysége alatt hallgatói közül számosan szakdolgozatuk médiapedagógiából, végezték el eredményesen e speciális szakirányt és szereztek diplomát.
Az andragógiának szintén oktatója a szerző. Az 50 éve kapott első diplomája is e kevésbé ismert, még kevésbé elismert tudománnyal kapcsolatos.
A médiaandragógia összefüggése a médiapedagógiával egyértelmű. A gyermek- és a felnőttkor éppen úgy kapcsolódik a médiához, mint az időskor, hiszen a média elkíséri az embert a bölcsőtól a sírig, a vele való napi kapcsolat élethosszig tart. A gyermek viszont a legfogékonyabb a médiahatásokra. A felnőtt már érett, válogat, disztingvál - ha érett felnőtt. A szerző törekvése, hogy a felnőttek tudatosan alakítsák akár saját példájukra is alapozva a gyermekek és a média kapcsolatát, hogy a felnőttek számára is egyértelmű legyen a média értékteremtő, értékközvetítő szerepe, de ugyanakkor a kétarcúsága is.
