A negyven írást tartalmazó könyv 'négy ciklusra tagozódik, időszakok, főszereplők, helyszínek köré csoportosítva a novellákat, így tárva érdekes és olvasmányos képet az Olvasó elé Gion Nándor kötetbe eddig nem került írásaiból.' – írja Jegyzetében Valcsicsák Dóra szerkesztő. Mi történhet? azzal, aki Szenttamáson születik, magyarnak, a 'kis' Gionok ivadékaként? Hogyan tanul, lesz KISZ-tag, katona, egyetemi hallgató, szerkesztő, férj és apa. Naplószerűek a személyes tragédiák, a döntéskényszerek, a 'tárgyszerű' határozottság leírása, amikor sebesült feleségét és gyermekét kell azonnal kórházba juttatni, majd megfoghatatlan a fájdalom, amikor az orvos egyszerűen, de visszavonhatatlanul azt mondja: A gyermeke életét sikerült megmentenünk (Naplórészlet nagybátyámról). Bolyongás a Süllő-szigeten a fotós baráttal a katonák között, akik emlékeztetnek az oroszokra, akik a második világháborúban irtották az embereket, gyújtották fel a házakat. Most a polgárháború népirtásai folynak. A novellákban összecsomósodik a történelem és a ma, megjelennek a régi ismerősök: Bozóky könyvtáros, aki szomszédját és volt barátját akarja meggyilkoltatni, Leonyid, a bérgyilkos, Ágnes, az író szerelme és atomfizikus, Dominika, az egyetemista utcalány, Ming, az ügyeskedő kínai maffiózó, a peches Zavarkó, Palotás százados, Szelim, az írástudatlan bosnyák sofőr. Mindegyik csak élni akar, végezni a munkáját, esetleg megbosszulni valamit, meginni saját lakásában az esti sörét, vodkáját. A kötet utolsó novellájában Kevesebb, mint három perc elég a volt ötvenhatos hősnek, hogy egy teli sörösüvegből Molotovkoktélt készítsen. Az író fogadást köt vele, hogy a tűz segítségével kiderüljön az igazság, és megoldódjanak a drámák. Az író veszít, de az igazság kiderül. A Lesz Vigasz nevű bádogkocsma azóta – talán egy újabb fogadás miatt – leégett Kőbányán. Gion Nándor ezt már csak a felhők közül láthatta.
