Huszka Jenő még középiskolás sem volt, amikor már hegedűversennyel szerepelt az árvízkárt szenvedett Szeged megsegítésére rendezett koncerten. Hangszeres szólistaként tanult a Zeneakadémián is és lett Párizs egyik legnépszerűbb zenekarának koncertmestere. Szülei kérésére azonban – amúgy „mellékesen” – jogot is végzett. A szerencsés véletlen már első jogászéveiben olyan munkatárssal ajándékozta meg, Martos Ferenccel, aki szenvedélyesen foglalkozott operettlibrettókkal és könnyűműfajú versszövegekkel. Az ő ösztökélésére kezdett el Huszka Jenő komponálgatni, s mindjárt első, egész estét betöltő műve színpadot kapott és sikert aratott. Kritikusai már indulásakor főképp azért dicsérték, mert művével végre magyar operett került azokra a deszkákra, amelyeken eddig csak bécsi, párizsi, londoni stílusú daljátékok uralkodtak. E műfaj művelése maradt mindvégig Huszka Jenő életcélja, ezt bizonyítja a Gül babától és a Lili bárónőtől a pályazáró Szép Juhásznéig és a Szabadság, szerelemig minden alkotása, amelyeknek a világ minden táján tízezrek tapsoltak.
A száz évvel ezelőtt Huszka Jenő sikerekben gazdag, színes pályafutására, megkapóan tiszta emberségű életére özvegy, Arányi Mária emlékszik.
