Egy rendezett életű középkorú egyetemi tanár, egy öntudatlan belső kényelembe párnázott tudós válságáról szól a könyv. A professzor egy éjszaka – felesége távollétében – házimulatságról tér haza és véletlenül megismerkedik egy tizenhét éves lánnyal. A kalandból szerelmi kapcsolat lesz, amelyből a professzor kényelmes fele határozatlansága miatt nem tud kilábalni. Egyre jobban megalázkodik a méltatlan viszony következtében, s jóllehet saját maga győződik meg a lánynak és társaságának zűllöttségéről, nem bír szakítani vele. A kapcsolat lezárásához először fel kell ismernie eddigi életének tartalmatlanságát, rá kell döbbennie az emberek iránti közömbösségének tarthatatlanságára. A szakítás tehát, amely egyben szégyenének mélypontját is jelenti, új alapokra rendeződő életének kezdetévé lesz, s az önmagához vezető úton embertársaihoz is közelebb kerül.
