„Isaiah Berlin a modern kori humanista individualizmus eszmei hagyományainak kritikai korrekciójára, a merevségek és az egyoldalúságok oldására és módosítására tett és tesz megújuló kísérleteket – írja Dénes Iván Zoltán a könyv utószavában. – A romantikus nacionalizmus és a humanista individualizmus 20. századi torzulásai – a fasizmus és a bolsevizmus – ijesztő konzekvenciái tudatában szemügyre vette a premisszákat, a humanista individualizmus – intoleranciához vezető egyoldalú és leegyszerűsítő – előfeltevéseit.” A Négy esszé a szabadságról: röpirat, mely egy korszak szabadságértelmezéseinek és öntudatra ébredésének legmegragadóbb kézikönyve. Nem csoda hát, ha generációk egész sora, e könyv szellemiségéből merítve, formálja és védi a mai napig saját és társadalma autonóm méltóságát.
Épp ezért a négy esszé méltányos intelem és óvás is a ma embere számára: ha hagyja, hogy mások gondolkodjanak és döntsenek helyette, akkor az autonóm egyéniségek létezését visszaszorító uniformizálás térnyeréséhez nyújt segítséget.
Lehet-e aktuálisabb és fontosabb üzenet ennél számunkra, itt és most?
(1990)
