„A Katedrálist földöntúli fény ragyogja be.”
Kömlődi Ferenc Fénykatedrálisa vitathatatlanul hiánypótló mű: kézikönyv a 90-es évek techno-kultúrájához, átfogó igénnyel íródott kisenciklopédia, először magyar nyelven és nyomtatásban. Szakítva az utóbbi esztendők internet-kalauzainak és szellemtörténeti sorozatainak népszerű-tudományos megközelítési módjával, nem próbálja megtartani az ironikus háromlépésnyi távolságot témájával szemben: hiányoznak belőle a humoros lábjegyzetek, a szövegtestbe applikált képregénykockák és mókás karikatúrák. Felnőtt, a téma iránt fogékony és némi előismerettel már rendelkező olvasóknak készült, ugyanakkor nem törekszik szenvtelen, akadémikus objektivitásra: már a prológus első oldalain kiderül a szerző személyes élményekből táplálkozó vonzalma a digitál-világforradalom iránt. Sorait ugyanaz a lelkes áhítat hatja át, mint Ágoston teológiai írásait: prognózisait óhatatlanul próféciáknak érezzük, évtizedeket felölelő krónikáját bionikus angyalok, techno-evangelisták népesítik be, vallási metaforák ellenpontozzák a cyberlét spiritualitását tagadó kinyilatkoztatásokat
