Tartalom
ELSŐ FEJEZET,
melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt,
e könyv egyetlen hősét 5
MÁSODIK FEJEZET,
melyben 1891. szeptember l-jén a Vörös Ökörbe
megy, és ott megismerkedik az emberi társadalommal 21
HARMADIK FEJEZET,
melyben 1903-ban, közvetlen az érettségije után,
éjszaka a vonatban először csókolja szájon egy leány 29
NEGYEDIK FEJEZET,
melyben régi barátjával a „becsületes város"-ba tesz
kirándulást 62
ÖTÖDIK FEJEZET,
melyben egyetlen hétköznapjának, 1909. szeptember
10-ének mozgalmas és tanulságos leírása foglaltatik, s
megelevenül az az idő, mikor még I. Ferenc József ült a
trónon, és Budapest kávéházaiban csak különböző
irányokhoz, iskolákhoz szító modem költők tanyáztak 69
HATODIK FEJEZET,
melyben szert tesz óriási örökségére, s kiderül, hogy
milyen nehéz megszabadulnia a pénztől annak, aki
mindenáron csak ezt akarja 90
HETEDIK FEJEZET,
melyben Kücsük tűnik föl, a török leány, aki egy mézes
cukrászsüteményhez hasonlít 101
NYOLCADIK FEJEZET,
melyben szegény Mogyoróssy Pali, az újságíró, a
kávéházban hirtelen megőrül, aztán a tébolydába
csukatik 105
KILENCEDIK FEJEZET,
melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul, s a bábeli
nyelvzavar édes rémületét élvezi 5
TIZEDIK FEJEZET,
melyben egy bácskai aranyparaszt leánya, Zsuzsika,
beugrik a kútba és férjhez megy 14
TIZENEGYEDIK FEJEZET,
melyben a világ legelőkelőbb szállodájáról van szó 26
TIZENKETTEDIK FEJEZET,
melyben az elnök, báron Wilhelm Eduárd von
Wüstenfeld, az ő német diákéveinek halhatatlan alakja
és az ő atyamestere, az egész fejezeten át csak alszik 38
TIZENHARMADIK FEJEZET,
melyben mint jótevő szerepel, fölkarolja a sorsüldözött
özvegyet, de végül kénytelen megverni őt, mert annyira
sajnálja, hogy egyebet nem is tehet 70
TIZENNEGYEDIK FEJEZET,
melyben Gallusnak, a művelt, de rossz útra tévelyedett
fordítónak titokzatos üzelmeiről rántjuk le a leplet 83
TIZENÖTÖDIK FEJEZET,
melyben Pataki a kisfiáért aggódik, ő pedig az új
verséért 88
TIZENHATODIK FEJEZET,
melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert
belöki a vízbe 94
TIZENHETEDIK FEJEZET,
melyben Urögi Dani beruccan hozzá egy szóra 104
TIZENNYOLCADIK FEJEZET,
melyben egy közönséges villamosúrról ad megrázó leírást,
s elbúcsúzkodik az olvasótól 113
UTÓSZÓ 119
