Három évtized távlatából is, mind a mai napig is a művészi, tudományos és közgondolkodás érdeklődésének előterében van a társadalmi-politikai változásoknak az a kora, amelyet röviden az "ötvenes évek" néven szoktunk emlegetni.
Olyannyira körüljárt, megírt téma e néhány év története, hogy hovatovább a divatba való beolvadás, az árral úszás veszélye fenyegeti azt, aki az ötvenes évekről szól.
Három évtizednyi távlat, vagyis a harmincas éveit taposó generáció, a háború, a felszabadulás idején és után született nemzedék számára a felnőttfejjel való kényszerű visszatekintés ideje, a gyökerek, az indíttatás kutatásának kora, a nyiladozó meghatározó élmények rögzítésének ideje, amelyek nélkül mai önmagunk megértése, megfogalmazása lehetetlen. Kőváry E. Péter regénye ennyiben kortünet: egy generáció útkeresésének része, azé a generációé, amely nem divatból nyúl az ötvenes évekhez, hanem születési dátuma folytán. S mert szigorú, távlatokban gondolkodó emlékező, a szükségképpen hasonló-azonos díszletek között valódi dráma, jó könyvélmény alakul az olvasó számára.
