Nagy kópé, azaz Rezeda Kázmér Krúdy Gyula egyik irodalmi alteregója, aki a történet elején, amikor szomorú álmából felébred, 'ezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal…' Ám az idő előrehaladtával döntésre jut: 'Meg kell fiatalodni, elölről kell kezdeni mindent, el kell felejteni dolgokat, amelyeket huszonöt esztendő előtt sikerült megtudni az emberekről. Fiatalnak és jámbornak kell átváltozni, hogy tovább folytathassa az életet'. És Rezeda Kázmér – mint már annyiszor – most is megtalálja a gyógyírt sebeire, miként megleli azt mindig Szindbád is. A titkos panácea ugyanis maga a szerelem, az a tiszta érzés, amely fölemel, majd mélybe taszít, elandalít és mámorossá tesz, a test pórusaiba tövisként behatol, édes fájdalmat, keserű gyötrelmet okozva, ez az az érzés, amelyért mindent érdemes odaadni, hiszen lehet-e 'szebb dolog a világon, mint igaz szerelem miatt meghalni, választhat dicsőbb halált egy férfiú negyvenedik évén túl, mint a szerelmi boldogtalanság halálát?' A regényben a korosodó Rezeda Kázmér Antóniával folytatott szerelmi kalandja során számos alkalommal fölmerül ennek a gyönyörű halálnak a gondolata, miközben Krúdy varázslatos írásművészete révé föltárul az 1910-es, 20-as évek Pestjének egészen különös hangulatú élete. Valós és álombéli alakok lebegése viszi előre a történéseket, pontosabban szólva az alig-történéseket. Mert a regény valójában Rezeda Kázmér rezignált hangulatainak, borongós lelkületének kivetülése, amely egyetlen, hatalmas monológgá formálódó fájdalmas panasz elmúlásról, életről, halálról, szenvedésről, gyönyörről, a soha el nem érhető boldogságról. Mert Rezeda még igaz szerelmét, Antóniát is csak azon az áron tarthatja meg, ha meglesi a lány pásztoróráját egy másik férfival. De még ez az önsajnálatba menekítő fájdalom is fölmagasztosul a szerelem oltárán, amelyen Rezeda oly nagy gyönyörrel áldoz. Krúdy korabeli Pestről készült 'akvarelljei', szinte életre keltik, megfoghatóvá teszik en nek a letűnt világnak az árnyképét, amely még ma is gyönyörködtet, annak ellenére, hogy az olvasó szinte megborzong a polgári világ 'haláltánca' láttán, mert ez a regénye is a nagy ábrándokba és színpadias szerepjátszásokba merült régi világ elmúlásáról szól, a visszavonhatatlanul megváltozott életről, amelynek meghökkentő prózaiságával nehéz békét kötni. – Minden Krúdy-rajongó igazi csemegéje lehet.
